Van okunk az örömre? És ha nincs, akkor keresni kell – vagy csak túlélni a napokat? Soňa Uriková elbeszélései nyers őszinteséggel és finom iróniával mutatják meg a hétköznapok küzdelmeit: zsémbes nagymamát, elrontott nyaralást, agyament házi feladatokat és útkereső kamaszokat. Nem kínálnak válaszokat, csak tükröt tartanak, könyörtelenül pontosan megmutatva, milyen apróságok képesek reményt adni, vagy épp végleg elvenni a kedvünket. Ezek a történetek nem vigasztalnak, de talán segítenek felismerni, mi tart mégis életben bennünket.

„Mišo aznap dührohamot kapott, mert Kevinnek, a padtársának már egész csigacsaládja volt, és folyton fotókat küldözgetett róla. Hogy tartja őket a kezében, a fején, a tányéron, különféle filterekkel és szuperhősmatricákkal. Próbáltam elmagyarázni Mišónak, hogy ezzel nem ér el semmit, kap csigát, ha szót fogad, és ha a kiállítás után sem megy át rajta, hiszen a naplóba anélkül is ügyesen elkészítheti a feladatot, hogy tartana otthon csigát.”